Learn
languages: Rainer: + 36 20 334 79 74 or + 36 20 549 52 97
Click
here! English version German version Russian version French version Spanish version Latin version all seven versions together
Az engedetlen falevél
Lógott ő már sokáig. Ha gyümölcs
lett volna, már régen kellett volna leesni túléretten a földre. De ez nem tőle
függött. A fa tartotta, nem akarta elengedni. "Hová akarsz menni?" Kérdezte
a kis hajtását. "Igaz, lógok itt nagyon magasan, és látok nagyon sok
mindent. De mi van emögött, a horizonton túl?" Vágott vissza a falevél.
"Miért érdekel? Miért nem kérdezel meg a felhőket, vagy a madarat, amely
ül melletted az ágon?" Bírálták őt a többi falevél. "Összeszedni akarom
a saját tapasztalataimat, mindent saját magam érzékelni!" Még a környező
fák és levelek is gyanakvó szemmel nézték rá. Nem tetszett nekik, hogy valaki
másként vélekedtek, és szerettet volna valami más, mint ők. "Hogy lehetsz
ilyen makacs és antiszociális," gondolták saját magukban. A falevél néha
magányos és félreértettnek érezte magát. Milyen hibát követett el? Vajon bűn volt
álmodni egy kicsit, és az érzékek a madarak után küldeni és ..........?
De lógott ott a fán, csak lógott,
már nem kapaszkodott, a fa tartotta őt, amely nem akarta elengedni. De aztán
jött a szél a segítségére. Ez a mennyei gyermek többször erősen fújt a fába. A
fa felnyögött, mert nem akarta elveszteni a kedves gyermekeit. A levelek sírtak,
mert féltek. A félelem az ismeretlentől. Csak a kis engedetlen falevél
örvendet, és próbált kiszabadulni abból a vaskézből, amely nem akarta elengedni
őt. És hirtelen repült a levegőben, szabad volt. Ez élvezte a súlytalanságot. A
szél játszott vele, idefújta – odafújta, és repült feljebb és feljebb. Hallotta
a többi levelek magas hangú sikolyát és a fák mély hangú dühös kiáltásait.
"Mit akarsz, mit csinálsz?" De a falevél mát nem akarta meghallgatni
őket. Repült és szabad volt.
Aztán a szél egyre csendesebb
lett és lassan teljesen abbamaradt. A falevél lassan leereszkedett, egyre
mélyebbre. Elég távol a fától, de voltak más fák. "Honnan jöttél? Hová
repülsz? Miért hagytad el az anyafát? Miért hagytad el a biztonságot?" Szerencsére
már nem hallotta az utolsó kérdést, különben bizonnyal, azon gondolkozott
volna, hogy a fák és a levelek mindenhol ugyanolyanok. Beleesett egy kis patakba,
ahol már más levelek táncoltak a hullámokon. Játszottak együtt, a "Keress engem",
"Táncoljunk körbe" és még sok mást. Most, hogy talált egy pár
útitárs, akik hasonlóan gondolkoztak, mint ő, még jobban élvezte a kalandot.
Úsztak együtt, táncoltak,
elváltak újra, megismerkedtek új barátokkal, látták gyönyörű tájakat, a folyó
egyre szélesebb lett, és végül befolyt a tengerbe. Milyen szép az élet,
gondolta a falevél.
Aztán jött a nyár vége. A falevelet
kimosta a partra, beleásódott a földbe, hogy a következő évben kis hajtásként
mosolyogasson a napra.
Reméljük, hogy a falevél tanult
valamit, és nem mondja majd saját faleveleinek, hogy az élet csupán
veszélyekből áll.
Back
to portal! Click here! For more reading practice!
